A Magyar Hagiográfiai Társaság örömmel tájékoztatja az érdeklődőket, hogy 2020-ban első alkalommal kiosztotta a Sághy Marianne Díjat. A díjat a Magyar Hagiográfiai Társaság alapító elnöke, Sághy Marianne halála előtt hozta létre, hogy fiatal, hagiográfiával foglalkozó kutatókat támogasson. Első alkalommal Konrád Eszter nyerte a díjat. Konrád Esztert Madas Edit laudálta, ebből álljon itt egy részlet:
„2010-ben szerzett angol- és olasz mesterszakos diplomát az ELTÉ-n, 2011-ben pedig a Közép-európai Egyetem Középkor tanszékén. Ugyanitt 2017-ben védte meg „Koldulórendi szentek és boldogok a későközépkori Magyarországon” című angol nyelvű doktori disszertációját summa cum laude minősítéssel. Tanulmányai során öt alkalommal járt ösztöndíjjal Olaszországban, s kutatott a gyulafehérvári Batthyaneumban is, és mindannyiszor új felfedezéssel, gazdag szakmai tapasztalatokkal tért haza. Munkahelye az Országos Széchényi Könyvtár, ahol nemzetközi referens, tudományos aktivitása ennek ellenére töretlen. […]Disszertációja 12, többségében itáliai ferences és domonkos szent hazai kultuszáról szól, a 13. századi első szenttéavatásoktól a középkor végéig. Egy 300 éves folyamatot rekonstruált benne Eszter valamennyi fennmaradt forrás figyelembe vételével. Ezt természetesen csak egy olyan forrásszegény országban lehetséges, mint Magyarország, ahol nemcsak lehetőség, de szükség is van a legkülönbözőbb műfajok együttes vizsgálatára. A források között a szentek legendái, officiumai, a róluk szóló prédikációk, rendtörténeti művek, s az írott forrásokat kiegészítő képi ábrázolások, templom- és oltárpatrocíniumok stb. egyaránt szerepelnek. Összességében tehát egy relatíve gazdag, de nagyon heterogén anyag. Mivel a hazai források egymástól elszigeteltek, nagyon fontos volt azok eredetének és nemzetközi kontextusának a felvázolása. Az összefüggő hálót a szórványos hazai források mögött – és így a biztos tájékozódást a hazai anyagban – alapvetően ez a nemzetközi kontextus segített megteremteni. Ez a kulcsa egyébként annak is, hogy a magyar forrásanyag nemzetközi viszonylatban is értelmezhető legyen. Végül sikerült a forráselemzések sorozatából egy nagyívű monográfiát létrehoznia, számtalan eredménnyel az egyes forrásokkal kapcsolatban is. Azóta a disszertáció több fejezetét továbbfejlesztette előadások és tanulmányok formájában. Nagy elismerést jelent, hogy némileg átdolgozott változata a közeljövőben megjelenik a leideni Brill kiadónál.” Madas Edit
