2025-ben Bartók Zsófia Ágnes nyerte a Sághy Marianne-díjat. Az oklevelet Sághy Marianne családja (Di Sandri Gabriella és Sághy Lajos) adta át, a nyertest Korondi Ágnes laudálta.
Laudáció Bartók Zsófia Ágnesről
Az idei Sághy Marianne-díjat elnyerő Bartók Zsófia Ágnes fő kutatási területe ugyan nem a hagiográfia, középkorász irodalomtörténészként azonban pályája kezdete óta számos olyan írást publikált, amelyek eredményei jelentősen elősegítik a magyarországi hagiográfiai kutatásokat is.
Még egyetemi hallgatóként kapcsolódott be az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén Bárczi Ildikó vezetésével létrejött Sermones Compilati Kutatócsoport munkájába, amely olyan középkori magyarországi nyomtatott és kéziratos művek kritikai kiadását tűzte ki célul, amelyek a késő középkori hazai szentkultuszok kulcsfontosságú szövegforrásai. Ezek Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát nyomtatott latin nyelvű sermógyűjteményei, valamint a Karthauzi Névtelen nagyívű, ámde befejezetlenül maradt magyar nyelvű összeállítása, az Érdy-kódex, amely számos magyar és európai szent élettörténetét, valamint ünnepükre írt prédikációt tartalmaz. Utóbbi kézirat exemplumainak vizsgálata képezte Bartók Zsófia 2016-ban megvédett kiváló doktori disszertációjának témáját. A dolgozat és szerzőjének a témában megjelentetett tanulmányai nemcsak a nemzetközi exemplumkutatás horizontján helyezték el a magyar anyagot, hanem kiegészülve a sermones.elte.hu honlapon közzétett Régi Magyar Exemplumadatbázissal bárki számára könnyen hozzáférhetővé tették, és rendszerezték ezeket a hagiográfiai kutatások számára is fontos forrásokat.
A kódexirodalom exemplumainak kutatása mellett a díjazott számos izgalmas tanulmányt tett közzé az Érdy-kódexről, amelyet művelődéstörténeti, műfajtörténeti és információtörténeti keretben is vizsgált. A posztillagyűjteményt nemcsak a középkori prédikációirodalom története felől értelmezte, hanem a műfaj későbbi, nyomtatott emlékei viszonylatában is tárgyalta. Számos tanulmányában érvelt amellett, hogy a Karthauzi Névtelenben felmerülhetett az összeállítás későbbi kinyomtatásának gondolata is. Bartók Zsófia a késő középkori magyar nyelvű kódexirodalommal kapcsolatos eredményeit szervesen beépítette a Horváth Iván főszerkesztésével A magyar irodalom történetei című kézikönyv anyagának bővített, átdolgozott változataként 2020-ban összeállított Magyar irodalomtörténet című online kézikönyv általa szerkesztett Középkor fejezetébe is, amely sok új kutatási eredményt szintetizál.
A középkori magyarországi sermóirodalom végpontját jelentő mintaprédikáció-gyűjtemények vizsgálata mellett, Bartók Zsófia jelentős szerepet vállalt a magyar nyelvű prédikálás első írott emlékét, a Halotti Beszédet megőrző Pray-kódex kritikai kiadásának elkészítését felvállaló, Horváth Iván által kezdeményezett projektben. Ennek keretében 2019-ben Horváth Balázzsal közösen szerkesztettek tanulmánykötetet Írások a Pray-kódexről címmel. Zsófia itt publikált tanulmányában a Halotti Beszéd és Könyörgést nemcsak a prédikáció műfajának irodalmi vonatkozásai felől vizsgálta, hanem neves elődök nyomán haladva kidomborította annak liturgiatörténeti beágyazottságát is.
Ennek a kutatásnak a dicséretre méltó interdiszciplináris megközelítése jellemzi a laudált 2021-ben Egyházi férfiak magyar nyelvű szövegei: A Pray-kódextől az Érdy-kódexig címmel napvilágot látott monográfiáját is. Ebben Tarnai Andor az ún. másodlagos szóbeliségre vonatkozó tézisei nyomán haladva összegyűjti és rendszerezi azokat a latin kéziratok vagy nyomtatványok margóján, előzékein olvasható magyar nyelvű bejegyzéseket, amelyek a késő középkori prédikátoroknak, lelkipásztori munkát végző egyháziaknak az anyanyelvű prédikálás vagy lelki gondozás terén nyújtottak segítséget. Ezeket a korábban inkább nyelvtörténeti jelentőségük miatt méltatott, kisebb folyóiratközleményekben publikált magyar szövegeket a monográfia rendszerezetten, longue durée folyamatokra rávilágítva keretezi újra a magyar irodalomtörténeti narratívában. Különösen kiemelném a szerző a gyónás magyar nyelvű szövegemlékei kapcsán tett értékes megállapításait, amelynek korábbi változata a monográfiát megelőzően az Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain jelent meg.
Bartók Zsófia két legújabb, 2024-es tanulmánya, amelyek megjelenése kapcsán most a Sághy Marianne-díjban részesül, Sziénai Szent Katalin magyarországi legendáiról szólnak. A két olasz nyelvű tanulmány nemcsak megismerteti az olaszul olvasó szakmabelieket a domonkos szent életét bemutató két fontos késő középkori magyar nyelvű szöveggel, hanem az itáliai stigmatizált kultuszáról szóló legfrissebb hazai és nemzetközi eredmények felhasználásával sikeresen korrigál több, a magyar szakirodalomba a téma kapcsán beszüremkedett tévedést, s kiemeli a misztikusnő Dialógus című munkájából készült középkori magyar részfordítás jelentőségét.
Melegen gratulálok Zsófinak az elnyert díjhoz, s kívánom, hogy Sághy Marianne szakmai és emberi kiválósága motiválja sok kiváló hagiográfiai témájú publikáció megírására.
